A magyar kultúra napja – Gálakoncert, kiállítás, könyvbemutató Tolna megyében

Szekszárdon a Közszolgálat a Magyar Kultúráért Alapítvány Csak tiszta forrásból című komoly- és népzenei gálaműsorával, Dombóváron helytörténeti kiállítás megnyitásával ünneplik a magyar kultúra napját, Bonyhádon  a doni tragédiával foglalkozó kötetet mutatnak be.

Január 22-én a szekszárdi Babits Mihály Kulturális Központ ad otthont az első ízben 2017-ben, szintén a magyar kultúra napja alkalmából bemutatott és azóta több helyszínen nagy sikerrel előadott gálaműsornak, amelyben Bartók Béla és Kodály Zoltán ének- és zenekari művei, népdalfeldolgozásai az eredeti népzenei forrásokkal kiegészülve hangzanak el klasszikus zenészek és népdalénekesek tolmácsolásában. Az esten a Fölszállott a páva című népzenei vetélkedőn sikeres énekesek, néptáncosok Pál István Szalonna zenekarával lépnek színpadra, köztük Csizmadia Anna, Kubinyi Júlia, Zsikó Zoltán és a mérai Czifra táncegyüttes Sánta Gergő vezetésével. A népdalokból született Bartók- és Kodály-műveket a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Madaras Gergő vezényletével, valamint Balga Gabriella és Palerdi András operaénekesek adják elő.

Dombóváron a magyar kultúra napján nyílik meg a nagyközönség előtt a  Helytörténeti Gyűjtemény, amelyet a Kubinyi Ágoston-program egymillió forintos támogatásával újított meg a város önkormányzata. A gyűjtemény három kiállítóterében 20 nagyméretű tablón mutatják be Dombóvár környékének a kezdetektől a vaskorig terjedő helyi régészeti leleteit, az alsóhetényi Iovia római erőd feltárásának történetét, valamint a város utóbbi háromszáz évének emlékeit. Az intézmény a megnyitó napján alkalommal tárlatvezetéssel várja az érdeklődőket.
A bonyhádi Völgységi Múzeum a Zrínyi Kiadó gondozásában, 2017-ben megjelent, A tolna hadosztály a Don-kanyarban című kötetet mutatja be, az eseményen jelen lesznek a könyv szerzői, Aradi Gábor és Szabó Péter is.

Avar temetőket találtak Várong mellett

Különleges avar kori temetők részeit tárták fel szekszárdi és pécsi régészek a közelmúltban befejeződött ásatás során a Tolna megyei Várong határában, a helyszín közelében az eddigi ismeretek szerint nem volt avar település.

A kutatás, amelyet a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum és a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke végzett, a területről évekkel korábban készült légi felvételekből indult ki – közölte Ódor János Gábor, a feltárás egyik vezetője az MTI-vel.

Ismertetése szerint a fotókon a gabona növekedési eltéréseiből Várong északi határában hat, korábban ismeretlen temető sírjai rajzolódtak ki. A temetők között a néhány sírostól a több száz sírt tartalmazóig többféle is előfordult, a hat temetőben összesen mintegy 800 sír nyoma különíthető el.

Magyarországon gyakorlatilag ez az egyetlen olyan hely, ahol a régészek ilyen sűrűségben ismerhettek meg csontvázas temetőket a légi régészet módszereivel. A temetők korát ásatással határozták meg, mind a hat temetőből 2-3 sírt, összesen tizenötöt tártak fel és dokumentáltak 3D-s eszközök segítségével. A feltárások nem várt eredményt hoztak: mind a hat temető avar korinak bizonyult, de a temetők korának egyezését még különösebbé teszi azok földrajzi koncentrációja, ugyanis egy körülbelül 800 méter sugarú körön belül, egymáshoz viszonylag közel fekszenek. Mivel viszonylag kevés sírt tártak fel, a temetők belső időrendjére a leletek alapján csak korlátozottan lehet következtetni. A sírok mellékletanyaga jól példázza az elszegényedő avarság helyzetét: bronz fülbevalók, edények, állatcsontok, csatok, kések, néhány sírból övveretek kerültek ki. A legkorábbi temetkezés a 7. század végére, a legkésőbbi a 8-9. század fordulójára keltezhető.

A szakember szerint az avar kori temetők sűrűsödése Várong határában számos kérdést vet fel. A helyszínen végzett korábbi régészeti kutatások, terepbejárások során nem került elő egyetlen avar kori település nyoma sem. A terület részleges beépítettsége és erdők miatt egyelőre csak óvatosan lehet kijelenteni, hogy a temetők népessége feltehetően nem sűrűn megtelepült falvakban lakott. A légi felvételeken ugyanakkor számos lineáris nyom rajzolódik ki a temetőket behatárolva, illetve körülöttük, amelyek egy része méretük és jellegük alapján talán – árokkal körülvett, földből emelt – állattartó karám lehetett.

Ódor János Gábor hozzátette: a magyar honfoglalás előtti évszázadokban itt élt emberek életmódja, természeti környezete, tájhasználata és esetleges további régészeti hagyatékuk meghatározása további vizsgálatok tárgya lehet, amelyhez a régészek nem ásatással, hanem például talajradaros kutatással juthatnak közelebb.

Forrás: MTI